...nesz riaszt gondolataimból, elképzelem, ahogy itt jársz puhán libbenő lépteiddel, de csupán álnokul tréfálkozó éji szösszenet játszik reménykedésemmel, a korábban oly ismerős esti trillák végtelen idegenül csengnek, kapkodva figyelem a est zenészeit, a koppanásokat, reccsenéseket, motozásokat, roppanásokat... korábban ismerős mocorgások, de távolba vesztetek...tán sosem voltatok igaz barátok, most bosszút álltok...hisz elfeledtelek benneteket...új hangok töltik be az éjszakát... a mellettem nyugvó igazgyöngy-szépség ütemes légzése, miként egy dalt ír le álmai hangfoszlányain át... vagy mozdulatának ágynemű surlása, és hallani vélem azt, amint a paplan Angyalom sudárságát magához szorítva boldogan omlik körvonala tökéletességére, és megpihen ott a reggel ébredésének, az éj fekete tűzének elfojtásáig...csak egy érintésre vágynék, hogy nyugtalan szívem újra finoman nyaldoshassa partodat, miként fodrozódó víztükröm vigyázója vagy...
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése