Együtt...

Szárnyat rajzol a földnek az illatos ősz
avarszagú alkony s te mellém lassan ledőlsz
szivárványt talál harmatcseppben a fény
szelíden lopózik az esti ködbe remény
szétcsurog rajtunk halkan az álmos eső
nézd, engesztelne az ég, sírna a felhő...
arcomon kezed puhán mosolyt simít
csintalan ajkam, illatom lágyan elámít
nevetve csókolsz s tenyered
hajamba ereszted s elnyel szemed
könnyeket morzsol a csenddel a szél
csupasz ágak közt legyint egyet a tél
megremeg kályhánk körül a levegő
bőrünkkel lobban, éget a hűs lepedő
mellénk szegődött hű társnak a vágy
velünk nyög fel újra s újra az ágy
árnyakat játszik a falra a tűz
ölelésed mély örvényekbe leűz
a sötétbe két csillag ragyogón belesikít
hamunak parazsán varázslatot csitít
ablakunkon a párás jégvirág
lehúz magához egy békés, szép világ
egyetlen szó amit vártunk, csak te meg én,
szeretet szaggatja búsan álmunk, minden éj oly kevés
együtt.......

Pandora