Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. december 8., kedd

.....és mindig egyedül



"Hosszú korszakokon át, újra és újra elmondták már ezt... az összes vallásos ember ezt mondogatta:
"Egyedül érkezünk ebbe a világba, és egyedül is távozunk."
Minden összetartozás illúzió.
Az összetartozás ideája azért jelenik meg bennünk, mert egyedül vagyunk, és ez fáj.
Mi az egyedüllétünket együttlétbe akarjuk fojtani...
Ezért olyan fontos nekünk a szerelem.
Próbáld megérteni a dolog lényegét.
Általában azt gondolod, azért szerettél bele valakibe, mert az illető gyönyörű.
De ez nem így van.
Az igazság az, hogy azért leszel szerelmes, mert képtelen vagy egyedül maradni.
Ezért menekülsz, ezért próbálsz valahogy kitérni önmagad elől.
Vannak, akik nem emberekbe, hanem a pénzbe szeretnek bele.
Ők a pénzt és a hatalmat kezdik hajkurászni, aztán politikus lesz belőlük.
Ez is csak egyedülléted elkerülését szolgálja.
Ha megfigyeled az embert, ha alaposan megfigyeled önmagad, meg fogsz lepődni - az ember minden tevékenységét visszavezetheted egyetlen egy kiindulóponthoz.
Ez pedig nem más, mint az egyedülléttől való félelem.
Minden más csupán kifogás.
Az igazi ok, hogy nagyon egyedül érzed magad."

Osho

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése