Vándor, ki elhaladsz mellettem ne emelj rám kezet.
Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek
árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm
oltja szomjadat. Én vagyok a gerenda, mely házadat
tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy,
amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed.
én vagyok házad ajtaja, a bölcsőd fája... koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
Rien
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése