Porban csúszik az álmos délután,
de ajkaink között a csók
harmatos virágnak öltözött.
S amíg lombokon láng perzsel
és szikrája szél hátán üldözött,
addig ujjaink hegyéről a Nap
tenyerünkbe költözött.
S nyitott szemeinkben alig rezzenő kép
délibábos hullámoktól szédült öröm,
ott harsog a fák közt - szétterül
a füvön - s az álmos délután
elnyúlva - észrevétlen szálat kötött.
Marien
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése