Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2009. december 7., hétfő
Kéjben
Én föléd hajolván
két szemed fényében
látom a féltett vágyat,
Kinyílt ajakkal
ránk csókolt álmokban
érzem az édes szádat.
Bennem lebegve,
Küzdve és keresve
Mámort játszol a kéjben.
Gyengéd szavakkal
lüktető ritmussal
szeretsz a csendes éjben.
Válóczy Szilvia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése