Tudod, arra gondoltam,
talán a legszebb a világon a gondolat,
a gondolat, amikor megszületik,
amikor előjön a sötét semmiből,
mint a beton szakadásából felbukkanó kisvirág,
senki se várta, senki se hívta, senki se hiányolta,
senki se tudott róla, egyszer csak ott van,
és elkezd fényesen ragyogni,
olyan az ember gondolata,
mint a fák tavasszal születő gondolata,
a virág, ami hosszú, halottnak hitt,
álom nélküli alvásból felébredve kezdi szépségével,
és illatával magához vonzani a méhecskéket,
a pillangókat, vigyék más fák virágaira az örömhírt,
nem tévedés, itt van a tavasz,
és, hogy segítségükkel termőre fordulhasson a virág,
a sötétből kipattanó gondolat
talán még a virágnál is csodálatosabb,
egy különleges példánytól
az egész világ fordulhat termőre,
nem kell más, csak tavasz a szívekben,
a fejekben pedig, hogy csönd legyen,
legyen vége végre a hideg télnek,
a szél se nagyon fújjon, csak épp annyira,
amennyire segíti az útját,
a megváltó gondolat termést hozó virágporának.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése