Szívem!

Szívem újra vígaszra vár,
Nem tudja miért maradt árván!
Tudja, hogy neki is van hibája,
Mégsem érti, miért született e Világra?

Ha rá örök szenvedés vár,
Mentsvára a halál!
Fáj, mikor egy szív megszakad,
Nem akarja, hogy Ő is érezze a fájdalmat!


Szívem újra egyedül dobog,
Úgy érzi, nélküle nem lehet boldog!
Nem érti miért kell neki más szíve,
Miért nem kell neki az ő kincse?

Miért kell megint szomorúnak lennie?
Miért nem lehet egyedül csak vele?
Szívem próbálja tanulni a szenvedést,
Nem tud betömni több repedést!

Szívem darabjai, mint kirakós játék,
Nem érti miért nem lehet ez másképp?
Nem érti Őt miért nem lehet szeretni?
Miért kell neki folyton szenvedni?

Légy hát boldog mással egy életre,
Ne feledd, hogy volt egy lány, ki létezett,
És téged őrülten szeretett.