Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. december 13., vasárnap

Kereslek



Minden reggel az óracsörgésben,
a te hangod tűnik fel éppen.
Csak egy pillanat.
Aztán a kávé vagy.
Ízed a számban érzem.
A víz lennél, mossa arcom.
Egy pici csepp letáncol
a nyakamon. De letörlöm,
hátha a kendő vagy.
Kereslek.

Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)