Az a levél nem is én voltam

Tudod, tegnap írtam neked
egy el nem küldött
hosszú levelet,
olyan utálatos,
sérelmekkel teli levelet,
ezer évre visszamenőleg
tódultak felém
az el nem varrt szálak,
úgy áll ott a múlt,
mint ki takarításra vár,
csúnya levél volt,
az a levél nem is én voltam,
talán csak
az énem csúf maradéka,
leírtam,
s mikor újraolvastam,
kezdtem kihúzogatni sorra,
nem fontos,
ez se fontos,
milyen pitiánerség tőlem,
ilyen semmiségekre
emlékeznem,
végül
ott állt a papír
üresen és hófehéren,
semmi nem volt fontos,
elküldetlenül összetéptem,
azóta,
ha eszembe jut valami,
ami fáj,
vagy valaha fájt,
azt mondom magamnak,
mint annyi más,
ez se fontos,
összetéptem, amit írtam,
és elküldtem neked
a tegnapi versemet.
Köszönöm.

.kaktusz