Szemem alá árkot mélyít
hiányod.
Patak. Csicsegve-zubogva.
Nem könnyű világba engedni téged!
Kávéd sem tudom, hány cukorral kéred.
Nyakkendőd bogját nem igazítom,
orromban nyakad illatával.
Reggel nem csomagolok uzsonnát
kockás papírba,
mint régi kirándulásokon.
Nincs terített asztalunk, ha este érkezel.
Kérdezhetném: Milyen napod volt Édes?
Szemedben gyertyafény mosolyog.
Csak arc vagy.
Hang. Mi néha énekel,
mesél nélkülem életet.
Betűk.
Gyönyörű krajcárvirág koszorúba fűzve.
Nem vagy.
Csak én.
Csordultig veled.
Uccika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése