Szeretném látni
még a rétet,
hol milliónyi
fűszál rejtekében
bújik meg az élet,
ott, hol árvalányhaj
kócos nagy mosollyal
köszönti a hajnalt,
hol a napba nézve,
láthatok madárrajt,
csak egy dalra vágyom,
mely tisztán szól a térben,
nem zavarja semmi,
de eléri a szívem,
tán halk tücsökzenére,
melyre csillagtáncot
lejtene a lelkem,
kaput nyitva Holdnak,
hadd járkáljon bennem,
csak parányi része
lehessek a földnek,
de mindezt észrevétlen,
csendben tehessem meg…
Mirian
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése