Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2010. február 21., vasárnap
meztelen
Meztelen gondolatok
szemérmetlenül
sétálnak bennem…
Bőrömön érzem
ujjaid gyengéd játékát
- élő a holttal
lágy táncot lejt -
finom érintéssel
simítod le a tegnapot
s leheled rá a
méz-ízű holnapot.
Olyan hirtelen lett
tele Veled minden
és én fuldoklom…
Ne mentsetek meg!…
az ég szerelmére még ne!
Schubert - Serenade
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése