Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. február 22., hétfő

Komáromi János: ...és közeledett a szád




nyári fények


játszottak égő

falevelek között

minden álmom

egy szempárba

költözött



...és közeledett a szád...



illatod átölelt,

eltakart,

mint ábrándos

karod,

láttam és éreztem,

hogy akarod



...és közeledett a szád...



pillanatokba

vesztek távoli

évek,

izzani kezdtek

elszáradt napokkal

fedett remények



...és közeledett a szád...



bőröd sima

bársonya sikoltott

ujjaim alatt,

hajam szálai

érintették

vágy-piros arcodat



...és közeledett a szád...



forró lüktetéssé

nemesedett

a hétköznap

most is érzem

bizsergő számon

ahogyan csókollak


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése