Vallomás

Ha érdekelne valami mindebből és meg akarnád érteni, amit most kifejezni próbálok, akkor nézzed az éjszaka kitörő nagy vihar előtti alkonyat lángnyelveinek kicsapódását, és aztán lezuhanyozásért merülj bele a virágok illatába. Akkor talán megértenéd a láz és a tűz törvényeit, és tetten érnéd a viszonylagosság törvénytelenségét, a tűzbe és az illatba hulló eszméletet.
Azzal a tudattal ébredtem, mintha álmomban találkoztunk volna. Aztán gyorsan rá kellett ébrednem a valóságra, már nem vagy nekem. Nem mintha nem léteznél, valahol vagy.Vagy és éhgyomrom vagy.
Elég sokat tudok már rólad, a múltadról, valamennyit a jelenedről, s megfejthetem jövőd egyes elemeit. Érzékellek. Dacára, hogy nem tudom, fizikai valóságodban hogy nézel ki. Talán már nem is fontos, nem is számít. Mert erőként vagy jelen. A viszonytalan viszony, a határtalan képzelet és az erő dinamikájában. Beszélhetnék az erő és a képzelet viszonyáról, hogyan korbácsolsz fel, hogyan mélyíted szenvedélyem szintjeit, hogyan próbálom ezeket az erőket és szenvedélyeket összhangba hozni, a megmenekülésemért, hogy az erő jelenléte ne tegyen tönkre, nem mészárolja le a képzeletemet, és hogy élhessek szavaimban, bár már az olyan szavak határai, mint a szerelem, barátság, szeretet ilyetén jelenlétedben összemosódtak.
Látod, ilyen erős vagy bennem, nekem.
Megélhetlek. Érzékelhetlek.
Megélhetlek verseimben, és meg is éllek. A szavak kifejezhetőségén keresztül. De a szavakban történő kifejezhetőséged, kifejezhetőségem korlátolt. A szó gyermeteg eszköz, hisz hisz vannak megfejthetetlen sejtések, illó érzéstöredékek, légies sujtások, nyilallások, amelyek kifejezésére a szó elégtelen, ezek a meg nem írható versek mélységei, meg nem írható versek, tehát a valóság száműzése
A légiesség megnyerése. De nem csak légiesség van, hanem fájdalom is. A légiességben ott van a homály.Itt meg a végre megértett fájdalom.
A megnyert teremtő fájdalom körképét könnyű megfogalmazni, meg is tettem, és megteszem, hisz bizonyosság.Az a bizonyosság, hogy fájva és szenvedve megteremtesz. Megteremtesz.A tőled nyert belső tűz gyökeréről érzések és érzelmek, hitek, vágyak, indultok sarjadnak és burjánzanak el bennem, és sokszor átcsapnak fölöttem, mert erősebb vagy, mint én, én a tüzedből nyert saját tüzem. Mégis óvom ezt a tüzet, vigyázok, ne emésszen meg, mert erős vagyok. Megpróbálom, hogy ne emésszen föl. Persze óriási részeimet fölemésztett már, hisz sejtemtől a lelkem legtitkosabb rezdüléség felforgattál, hisz égem, égve szerveződőn.
E tűznek megvannak a saját belső törvényei, amelyek heve sodor, a még megmaradt világrészeim magmáit örök vándorlásra késztették. Persze megpróbálom e belső égést szabályozni, hogy magam fölé helyezve, fényre váltsalak. Olykor sikerül, de vannak kövületek, mint a démoni erők, amelyek ellen még erőtlen vagyok. Mint a birtoklásodra törő elemi szükséglet. Itt talán a szerelem egyes sajátosságai aktiválnak, de ez az egész nem szerelem, mélyebb, hisz az egyesülés lehetősége immár túlhaladott, és fölösleges is.
Nem barátság, mert a lecsillapodás és a megbékélés, tehát az újjászületés eleve elveszejtődött. Ez nem szeretet sem, mert a gondozás és a szelídítés megvalósítása áthatolhatatlan korlátba és az emésztő és egyben teremtő tűz falaiba ütközött. Ami van, az képzelet átélt tüzei és a valóság elégése.
Szellemi, intellektuális lényem ezt tagadja, de ugyan mit ér a szellem és az intelligencia ebben a világégésben, amit a valóságom felperzselése jelent? Úgyis csak formulákként léteztek. Maga a szellem és az intellektualitás a tűz nélkül alaktalan, meddő.
Elkezdődött énem megkettőzése. Nem azért, mert vagy, mert lenned kell, létezel vagy immár nem létezel. Hanem azért, mert akarom. Ha nem akarnám, végem lenne, s ezzel, egyik részed. Ezt nem akarom. Te akartad. Mert erősebb vagy, mint én. És talán nem is tudod ezt, mert az erőnek csak a formuláit ismered. Nem a formulák, a tűz ereje szakadt rám. Ha nem leszek egyenértékű ezzel az elemi erővel, eléget. De erősebb akarok lenni. És puhább mint a tűz. Mert nemcsak égve égek, hanem fel kell fedeznem a belső tüzedből fakadt belső lángolásom törvényeit, s ez puhaságra kényszerít. Nem azért, hogy az értelem vagy akár az önvédelem, az önzés nevében felszámoljam, mert azt is meg lehetne tenni. Azért mert de nem akarok kiégni. És azért, hogy a pislákoló tudatom lángjában új fényt és új értelmet nyerjen bennem történő égésed. Nem azt akarom, hogy az értelem legyen úrrá fölöttem. Mert nem a szív vagy az ész hordaléka vagyok. Az vagyok én, ahogyan égsz bennem. Nem tagadhatom. Őszinte kell lennem magamhoz. Mert egyre nagyobb annak valószerűsége, hogy tüzednek fénye van. És akarom azt tisztítótüzet, amely fényedhez emelhet. Semmi bizonyosságom nincs arra vonatkozóan, hogy sikerülhet. Mert nem lehet ismerni a tüzek fölött keletkező fény törvényeit. Nem a teljesség vezérel, hanem az égés.
Mi lehet tisztább és épebb mint a tűz?
Mi lehet hidegebb és szebb a hullócsillagok fényénél?

art-túr