minden éjjel azt álmodom
hogy az ablaknál állsz
és soha többet
nem leszel ugyanolyan
mint amilyennek akartalak
mert nem engem vártál
azzal a megmagyarázhatatlan vággyal
amivel én vártalak
most nem kapaszkodom
csak õrjöng bennem a tudat
hogy ebben az életben sem
tudtalak kezemben tartani
és nem fogok többet a szemedbe nézni
már nem nekem zöld vagy barna
elengedtelek
de akárhányszor születek újra
mindig téged foglak keresni
(mert tudom hogy félsz a sötétben)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése