Fekete Garbó

Egy szobácska egy ággyal, szekrénnyel
úgy emlékszem más nem volt benne
nyár volt, beléptünk kiszellőztettem
recsegett a padló, feketére volt kenve
mezítláb, hűs macskalépttel szökdellt
a szomszéd zörgött meg fütyörészett
mindez valahol az Ardennekben, éjjel
fülledt holdvilág áramlott be.
Ültünk a sötétben, mindent nem értettem
előszőr voltam egy olyan nővel, kifestve
hosszú út mögöttem, fáradt és mégsem
éles körmét vállamon végigmetszette
éjfélig lett elintézve, csak néztem magam
előttem egy tükörben, ahogy ingem levetette
sötét garbóját mellémfektette, fehér mellére
holdvilág sejtelmes ezüstszáját fektette.
Hanyatt dőltem és csak éreztem, parfűm
meg izzadtság keveredett a párás légbe
rátette meztelen nyílásait és mint iskolás
smirglivel a ceruzám hegyezte, keményre
a szomszéd zörgött meg fütyörészett
kinn az ablakból sercgő fuvallat benézett
s mikor már élveztem forróságát körben
lapos köldökével cuppantott az enyimmel.
Teljes győzelemmel csattant ágyékomra
irdatlan sikollyal, nagy ágy hullámokkal
nem bírtam, visszavágni, megelőzött
balettos izmaival, kitépte majd belőlem
mit anyám együtt szült hozzámnőve
de jött az éjfél rohanva, szívta perceim
farkas ordításom hallatszott odakinn
legyűrt a szörnyeteg kivert velőmig
Ott voltam kiterítve, mellette ingem
a nap első sugara hasamra kent
éreztem vállamon a tegnapi karmolást
a szomszéd zörgött meg fütyörészett
a fekete garbó volt, nincs, elment...

muallim