A kép és a keret

A férfi a keret, a Nő a kép.
A kép akkor érzi jól magát, ha a keret pont rávaló.
Nem szorítja, nem lóg benne, nem szúrja, inkább
simogatja, alkalmazkodik a kép változásaihoz.
Teret enged neki nyújtózkodásaihoz, miközben
óvón öleli, tartást ad neki. Keretezi, kiemeli,
de nem korlátozza, mert nem a korlátja.
A kép mindig kitölti a keretet, ha az összegörnyed,
nem feszíti szét, lágyan, gyöngéden segíti
kiegyenesedni.
Ha korhadni kezd, saját festékéből befedi,
A kép ad színt, fényt a keretnek, s akik nézegetik,
azt mondják, nézd csak, mily büszkén feszít ez a kis kép
abban a nagy ormótlan keretben. Látják e szavakra
a kép elkomorul, fáj neki amiért becsmérlik az ő társát,
barátját szerelmét.
Jönnek mások, ők a kép és a keret harmóniáját emelik ki.
A kép nekik mutatja meg legszebb arcát, keretestől ragyog
a szakavatott szemű látogatókra, akinek igazi
művészi hatásban van részük, mint mindenkinek akik a
harmóniára rácsodálkoznak, legyen az a természetben,
agy párkapcsolatokban rejlő.

Alexander07