Tudod, van úgy, hogy az ember nagyon megüti magát, úgy érzi, halálos a sérülése, nem gondol másra, csak a vérző sebére, és sír, és zokog, senki nem segíthet rajta, mert a patakzó vér a szemnek láthatatlan, belső vérzés az, de nem olyan, attól sokkal mélyebben van, nincs segítség, mindjárt elvérzik, ha csak nincs a világon egy másik ember, akinek fáj ez a fájdalom, aki még jobban szenved ettől a kíntól, egy másik ember, aki ott áll rémülten, szinte már kővé meredten, akkor, csak egy pillanat az egész, csak annyi, hogy egymásra néznek, a két ember egymás szemébe néz, találkoznak a tekintetek, és attól, amit a sérült ember meglát annak a másiknak a szemében, újult erőre kap az addig haldokló, és mosolyogni kezd, ó semmi az egész, és tényleg semmi ahhoz a kínhoz képest, hogy a másiknak fájdalmat okozzon.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése