Mint hegesztő a kemény fémbe,
úgy égettelek a szívembe.
Mint a hegyvonulatok,
melyek körül ölelik a völgyet.
Mint pillangó járta rét, mely
százszínű virágpalástot ölt.
Mint félig kiszáradt fa,
mely virágzásnak indul,
oly erővel ittalak magamba.
Mint szivárvány színei,
úgy csillog tekinteted a világra.
Mint homokban rohanó apró gyík,
úgy illan el az élet nemsokára.
Kell nekem ez, hogy életem virágba
boruljon, mint orgonabokor május éjjelén.
Az elmúlás, a tél, mind álom maradjon
lelkem rózsafájának virágzása idején.
Mert lánggal égettelek szívembe.
Lyza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése