A hold aranyméze lecsurog a fákra
föld szívére száll a némán fénylő hó,
minden csillag egy-egy kifent dárda
és a ködön túl a semmi hallható…
Pogány mámortól ittasulva várom,
hogy felém kússz, lopva, zajtalan,
hogy ilyen mostoha, téli éjszakákon
langy-öledbe bújva elsírjam magam.
Vörös Liliom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése