Most nem,
nem tudom, merre vagy,
egyhelyben áll minden,
szürke láz ural,
mintha feledne a tavasz,
egyhangú színek
a földön, az égen.
Benned élnék pedig,
halmazodban,
legyek olyan
Neked,
mint Te-magad,
kivel megosztathatik
minden gondolat,
öröm, mosoly,
vagy térdig
kopott bánat,
de most
nem láthatlak,
a fellegek alatt
csak gondolatom véd,
csillag-fényem
mégis mind a Tiéd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése