Ha varázsló és bűvész lennék,
vagy maga a Mindenható,
életre kelne vén kezemben,
egy mindennél drágább fotó.
Jönnél csókkal átölelve
s szólnál: imádj, itt vagyok.
Lehunynák a kék égbolton
szemüket az árva csillagok.
Szerelemesen néznék reád,
hisz szívem vággyal van teli,
de a bűvös szót: szeretlek téged
lelkem most még csak dédelgeti.
Félve, balga áhítattal
végre titkom kimondja a szám,
eltűnne a rideg fénykép
s mosolyognál kedvesem reám.
Ég és Föld között lebegnénk,
várna ránk egy kicsi hon
s angyalkézből hullna ránk
a gyönyörű szép vörös liliom.
Komlósi Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése