Az erdőről hazatérő favágók nagy újságot hirdetnek.
Azt beszélik, hogy tavasz van,
mert kinyílott a hóvirág.
Széltében, hosszában
meleg napsugár tűz be az erdőbe,
s az erdőoldal csupa hóvirág.
Az erdőről hazatérő favágók nagy örömet hirdetnek.
Azt is mondják, hogy kis őzikék
legelészve bólogatnak végig
a virágos erdőháton,
s vidám madárfüttytől mosolyog az erdő.
Ébred a természet tehát.
Remegve tárom ki szobám ajtaját.
Az ereszről csurog a víz,
és nagy robajjal fut le a csatornán.
Lelkem kitágul.
Tele tüdővel szívom a tavasz friss illatát.
Fejem kábult, vérem nyugtalanul lüktet:
ébred a természet,
itt van a tavasz!
Az erdőről hazatérő favágók
csoda dolgokat beszélnek.
A nap, mint piros máglyatűz
a madarak dalán hamvad el,
és rügybe szakadt a fák hegye.
A kérges tenyerű favágók mondták ezt nekem.
Fizessen meg az Isten érte nekik,
jó, becsületes emberek.
A nap, mint piros máglyatűz
a madarak dalán hamvad el,
s levélbe fut a fák hegye.
Fizessen az Isten ez örömért nektek,
szegény favágók!
Holnap kimegyek veletek én is az erdőre.
1914. február 8.
Nagy Imre: Bartalis János
(Sz. 1893, Apáca, Brassó m. - megh. 1976, Kolozsvár)
Hosszúfalun diákoskodik, majd kolozsvári és budapesti tanárképzőt végez. Tisztviselő lesz, az első világháború után pedig Alsókosályon gazdálkodik. 1933-1940 között Magyarországon tanító, utána visszamegy Erdélybe. A Nyugat felfedezettje, az erdélyi szabadvers atyjának tartják. Alapító tagja az Erdélyi Helikonnak. Élete utolsó szakaszában a kolozsvári egyetemi könyvtárban dolgozik. Több tucat verskötetet publikált 1926-1977 között. Főként háború előtti verseiből válogattunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése