Igen, én is félek, hogy elveszítelek, vagy inkább úgy, néha félek, de leginkább tudom, hogy nem veszíthetlek el. Próbáltam elképzelni nélküled, újra nélküled, de az elképzelhetetlen, mint az, hogy a világ valamikor nem létezett, az, hogy semmi nem volt az elképzelhetetlen, és mert a gondolat határtalan, minden lehetséges elképzelhető, hát azt mondom, hogy nem volt soha olyan, hogy semmi, és azt, hogy a világ sohasem szűnik meg, mert elképzelhetetlen. Az én világom Te vagy, s mert én nem tudom nélküled elképzelni, hát olyan nem is lesz, hogy nélküled. Ha egyszer elmegyek, akkor is visszajövök hozzád, csak csendben, csak lábujjhegyen, hogy meg ne rémisszelek, de, ha alszol, és alvás közben betakar valaki, azt tudd, hogy senki más, egyedül csak én lehettem.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése