Olyan lettem, miattad lettem olyan, mint aki értelmetlenül dönt le sorakozó, nem létező, mindent akadályozó falakat, mint aki az összes erejével mindent felemésztő, hol itt, hol ott fellobbanó nem létező tüzeket olt, mint aki vasalja az élet megkeseredett, sírástól keletkezett, nem létező ráncait, mint aki elpárolgott cseppben keresi a tenger összes szépségét, mint aki télen ápolja a nyár elhalt virágait, mint aki árnyék nélküli árnyékot radíroz, mint aki azt játssza, hogy él, pedig már régen meghalt.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése