Valóra vált álmok

Gyermekként égig érő szabadságra
vágytam, madárdalpiheként szálltam
lebegtem két lépéssel a föld felett
álmodtam magamnak békét, szeretetet
csak tiszta szívekre vártam, de mára
rájöttem nem számíthatok én másra
csak arra, Akihez minden fütty elrepül…
Azt szerettem volna, sose legyek egyedül…

Az évek múlnak bár még fiatalon
gyertyák ritkán gyúlnak a ravatalon
képzeletem és szépségem tavaszi
virágként élt, minden év csak nyár volt
fölöttem sosem lett felhős az égbolt.
Ám egy hajnalon bekopogott az ősz
ma már minden gondolatom hűsben időz
reszkető szívvel a havazást várom, hitem
gyarapszik, és teljesül az álmom…

timeadíva