Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2010. május 29., szombat
Egyedül
Lassan a margaréták is
elhagynak
mást ölelnek a fák
barna árnyai
s a lehulló levelek
pénzével
elkártyázzuk az érzelmeket
fájdalmas csembalóhang az este
egyedül
mint hal uszonyán a csönd
Ádám Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése