Most jó nekem,
jó, mint a holdkórosnak.
Beszélek hozzád,
hiszem,
hogy a hangom elér hozzád,
közben sétálok a háztetőn.
De néha felébredek,
és elkezdek zuhanni,
zuhanni a semmibe.
Nem értem,
hogy hihettem,
hogy itt vagy mellettem,
hogy hallasz engem,
hogy hihettem,
tudok sétálni a háztetőn.
Nézek körbe,
keresem a bizonyítékodat,
de nem találok semmit.
Aztán újra elalszom,
újra biztonságban vagyok
a háztetőn.
De mi lesz velem,
ha egyszer végleg felébredek?
Mekkora lesz a zuhanásom?
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése