Mentem a permetes esőben
A keblemre, ruhám alá rejtettelek,
Miként egy sebzett madarat,
Akár az elszivárgó fényt,
És könyörögtem, ki ne múlj,
Ne hagyjál engem mélysötétben.
A járdán céltalanul tolongtak
A szomorúság pácolta arcok
Te velem voltál. Ismét
Megnyertünk egy csatát,
Enyém lett a győzelmi pillanat
Trófeája: mosolyban éltem.
De ím, a világ letépi köntösöm,
Kiváncsi rá, mit rejtettem alája,
Megtudni, miben áll erőm titka,
Én azon meztelenül menekülök,
Miközben a permetes eső
Rámterítette csöppjei
Óvó köpenyegét.
És ha már nem tudlak rejtegetni,
Odalesz minden menedék,
Az utakról magadhoz emelsz,
Miként egy sebzett madarat,
Akár az elszivárgó fényt,
És erőt adsz, hogy el ne múljak,
Ne hagyjalak a mélysötétben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése