Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. május 20., csütörtök

Rajnai Lencsés Zsolt: Egyedül






Egyedül.
Nem derül.

Nem kellek.
Beteltek.
Velem.

Értékét vesztve.
Csüngést eleresztve.
Ellibbentél messze.

Semmi hír.
Sem gyógyír.
Semmi víg.
Csak kín.
Megúntak.
Elrúgtak.
Miután súgtak.
És búgtak.

Megmagyaráztad.
Eszmébe ágyaztad.
Vagy észbe se vetted.
A tegnapot feledted.

A hála – mi az?
A jó – ki az?
A kitartás hol leleddz?
A szív el-eltévedez.

S a vers minek?
Szólni, kinek?
– A könny,
akár a közöny
lepereg….—


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése