Egykor véremmé ittam minden szavad,
s most rozsdás ereimben alvadt anyag
érzéseimből kivetkőzve vágyaimtól fuldoklom
önző libidóm hozzád láncol.
A boldogtalanság magjait ültetted belém
vajúdnék, és boldog békét szülnék
de fájásaim megszűntek, már erőm sincsen,
utolsó sóhaj egy elveszett jövőbe.
Fejes Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése