Örültem a madaraknak,
Oly vidáman röpdöstek az égen!
S kívántam bár madár lennék én is,
Dalolnék és dalolna az ég is…
De nem lettem dalos madár,
Harcok folytak, s én voltam az élen…
Kiültem az út szélére
Amikor a búzakalász érett,
S kívántam, bár kalász lennék én is,
Porból jöttem, s kenyér lennék mégis…
Nem lehettem búzakalász,
Nyárra fordult, elsodort Élet.
Szép levelek ékesíték
Arannyal az égigérő fákat,
S kívántam, bár levél lennék én is,
Szép a tavasz s lám mily szép a vég is,
Nem lehettem arany levél,
Fa lettem és most az eső áztat.
Nagy pelyhekben hullik a hó,
Betakarja lábnyomaim szépen,
S kívántam, bár pihe lennék én is,
Simogatna akkor még a szél is…
Nem lehetek már hópihe,
Fehér szárnyam régen széjjeltéptem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése