Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. május 27., csütörtök

Magamra ismerek






a közöny oltárán
- kopott keretben-
egy fáradt arcon
a fény megpihen
ráncos homlok
lázas szemek
vajon rajtuk mit kereshet?
(… lehet csak álmos ujjai
tapogatják
a ráma rozoga falait…)

de talán
mást is talál…

mikor egy találka percre
a tiltott felkereste
nyugtalan vágya
alaktalanná álmodta
a jelent
mindenét
zölden leszedett
-kósza ábrándok rabja lett

azóta
nincs ideje
nincs idege
a mindennapi kis örömökre
helyettük újabbnál-újabb
- izgatóbb-
különlegességeket
történéseket les
-mert belül üres

melyik Húsvét támasztja fel?

----

ha majd ´ráérünk egymásra´egyszer
s lengésbe jönnek újra a csodák
(a belénk égetett ösztön
egy szebb élet után)
-a közös kezekben
értékek születnek
… s megtaláljuk a ´másikban´ a hitet

newyear

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése