mikor láttam arcodon
eddig!
nem tovább!
halkulni kezdett
sóhaj-szült
rongyos álommá vált
bennem a vágy
nyílt sebhelyén
betört az éj
hiába hullong a harmat
nem elég
a szomjas rögöknek több kell
mint
remény maradék
még
nyüzsögnek bennem a képek
rád festettem annyi szépet
gyenge
finom árnyait
a fénynek
most
sejtések ezrei
rajzanak a légben
árnyékká értek a csodák?
a holnap felé vezető utat
lezárták?
-csak Benned lát választ
a szorongás
newyear
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése