Emlék felett görnyed az éj.
Az ég sötétjét csillagok szelik.
Vánszorgó időm ablakán
fények: álmodó tiszta szemeid.
A hang mely végtelen fonál
dallamot fércel a pirkadathoz,
s ha csendül az első madár
érzem - a hajnal újra nyarat hoz.
Sz. Szécsényi Barbara
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése