Tudod néha nagyon nehéz, nehéz bíznom abban, hogy normális dolog, hogy ilyenné lettem. Ha valaki hosszú évekig hallgat, és egyszer elkezdi mondani a sosem volt, valahonnan lett gondolatait, ezekkel magára marad, egyedül marad, akkor ugye az, gyanússá válik. Igen azt érzem, hogy Te mellettem állsz, de én mindent csak érzek, és mi van, ha tévedek? Arra gondoltam, hogy itt van bizonyítéknak ez a sok- sok hozzád írt levél, ha megmutatnám valakinek, nem úgy, hogy én írtam, ha megkérdezném, mit szólsz hozzá? Talán megtudnék magamról valamit. De félnék a tükörtől. Félnék, aki olvasná, csak annyit mondana, zavaros. Nagyon nagy szükségem lenne rá, hogy egyszer eljöjj, ha nem is mondanál semmit, de a jelenlétedből érezném, hogy nem csak üres, vagy még inkább zavaros levegő vagyok.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése