Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. augusztus 12., csütörtök

Kelemen Zoltán :Bánat







Elfogy az erőm
Feladom a harcot
Arcod
Nem keresem már
Megelégszem egy emlékképpel
S ha majd a hold a nap elé térdel
Elhullajtok egy könnyet
Magamért
Teérted.



Bejegyezte: dátum:

2 megjegyzés:

  1. Málna2010. augusztus 12. 19:41

    Zola...írásait szeretem...:)


    Jó volt olvasni...

    VálaszTörlés
  2. Ernest2010. augusztus 14. 9:41

    Egy pár soros versike a lemondásról,a fájdalomról,nagyon szép...

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)