Tudod a szerepre gondoltam. Arra, hogy talán a kötelező szerepek fordítják ki a világot önmagából. Az embert önmagából. A szerep nem enged megmaradni. Önmagunknak maradni. Ha megszületik egy érzés, egy vágy, amelyik a kezedet szeretné fogni, azt a szerep szerint el kell fojtani, át kell alakítani, szerinte elég udvariasan mosolyogni. A szerep szerint. De kiesik néha a színész a szerepéből, és ott felejti a szemét, ahol szíve szerint szeretné, és olyat mond, ami nem illik a játékba. Férfi szerep, női szerep segít eligazodni a szerepek világban, de zavart okoz a szeretet világában. Mi az, amit szabad, mi az, amit nem szabad. Néha, ha túlcsordul az érzés, mérlegelés nélkül szólal meg, nem ismeri fel a szerepet. A túlcsordult érzés vak, és vakon nem tud dönteni kié, férfié, nőé, apáé, vagy gyereké, mert úgy érzi, benne mind egyszerre jelen van. Szerető, szülő, gyerek testvér. Olyankor nincs szerep, nincs az érzésnek neme. Nincs más, csak a szeretet.
.kaktusz
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése