Tudod, szeretem ezt a napot, készülök rá, mint ünnepre a kisgyerek, nem az én ünnepem, mégis én vagyok a megajándékozott, pedig nekem kellene ajándékot adnom, de nincs gazdagságom, egyedül a szál vörös rózsát, adhattam Neked, pedig hidd el, készülök, talán egész évben is készülök erre a napra, szeretném eléd tenni a mező összes liliomát, a csillagokat, a Napot is lehozni, de mit is kezdhetnél velük, olyan nehéz ajándékozni, annak, akinek a legtöbbet szeretnénk adni, de tudod arra gondoltam, hogy az ilyen nap kicsit leltár az ünnepelt életében, és ha az ember őszinte magához, a rendcsinálásnál az „adtam” oldalán nagyon kevés, vagy talán semmi nem marad, de én segítek Neked, ne billenjen fel a mérleged, van a világon valaki, nem más, csak egy ember, egy Téged szerető ember, aki olyan ajándékot kapott Tőled, amit ember az embertől csak ritkán kaphatott, az ilyen segítséget az égiektől szokták kérni, van valaki, aki a Te napodon a saját békéjét ünnepli a szívében, azt, amit Tetőled kapott.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése