Amikor átölelsz…

Amikor átölelsz,
szíved a szívemben dobog,
ahogy rámnevet
tündöklő mosolyod,
a nap ezer fénysugara
benne ragyog,
átjárja a testem minden
rejtett zegét, zugát,
két karodban érzem
az éden csodás varázsát…

szívemben kinyílik
száz és száz virág,
csak neked pompázik
ontja édes illatát,
s te élvezettel kortyolgatod
gyöngyöző nektárját,
mint fürge szorgos méh,
bejárod testem minden táját…

elidőzöl kicsit
két lankás völgyemben,
forró édes csókkal
kényezteted,
testem a lelkem
egészen beleremeg,
ahogy érzem
édes forró leheleted,
a szívem vadul kalapál,
testemet az izzó vágy
őrülten járja át,
s ahogy az ajkad egyre
lentebb érinti a testemet,
a vágy a buja-szenvedély
egyre jobban elveszejt,
s remegve suttogom…
Édes Istenem… de csodás veled!

Te hirtelen magadhoz ölelsz,
kemény virgonc férfiasságod
belém vezeted,
s a gyönyör kapuján
együtt lépek be veled,
fel a csodás fellegekbe,
egészen a mennyekbe…
egy varázslatos,
szavakkal ki nem mondható
csodás érzésbe,
ebbe az édes-kéjes gyönyörbe,
összeolvad, összeforr
a testünk, a lelkünk,
s az izzó szenvedélyben
teljesen elmerülünk,
megsemmisülünk,
csak mohón élvezzük,
egymás buja, hangos sóhaját,
s vadul kortyoljuk,
magunkba szívjuk
a szerelem tüzes borát,
mámoros illatát,
s végül a gyönyörtől
teljesen megrészegülve,
hanyatlik testünk kielégülten
e csodás vonzó mélységbe…

-Maya-