Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
– lehet, hogy ez az igazi.
És van annyi arcunk,
ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
hogy ezekben akad néhány közös vonás
– lehet. Akkor ez a valóság.
Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány:
múzsája a Szomszéd
Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék
– efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.
És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb.
FODOR ÁKOS
Kedves Ernest!
VálaszTörlésGratulálok a blogodhoz!
Rendszeresen olvasom, mert tetszenek a válogatásaid.
Eddig nem szólaltam meg, most is csupán egy apró megjegyzést tennék:
ezt nem Málna írta, ez Fodor Ákos Arcképcsarnok című verse.
Itt találod:
http://mek.oszk.hu/02500/02506/02506.htm#153
Üdvözlettel: Hematit
Kedves Hematit
VálaszTörlésÖrvendek,hogy rendszeres olvasója vagy blogomnak,kivánom,hogy lelked épitésére szolgáljon.Köszönöm az észrevételt,valóban hibásan van beírva a vers írójának neve.Elnézést kérek érte.
Köszönöm
Ernest
Kedves Ernest, fölösleges volt elnézést kérned,
VálaszTörlésez bárkivel megtörténhet.
Ha már ismét itt vagyok, hadd jegyezzem meg, hogy a fotóid is tetszenek, és nagy örömmel olvasom a hozzájuk írt ismertetőket is,
így valóban mindkét hely jót tesz a lelkemnek.
Én tartozom köszönettel Neked.
Hematit