Feszít a tér…
Vággyá halmozódik
minden lélegzetbe font óhajom.
Nemes érzékiségbe húzol
közel Magadhoz,
hátam mögött irányoddá válok.
Erőd selyméhez kívánkozom,
mely valóságom legszebb égisze.
Hozzám simult nyugalmas tested
birtokába vesz,
akár zárját a kulcs,
kinyitsz.
Megfeszült izmaink közt
buja csókok siklanak,
mint kezed melleim domborulatain.
Szinte meg-megállsz,
lassan kóstolod forró nedvességem.
Gyönyört sír köröttünk a tér,
alig hallható lélegzeted
teljességem ostromolja.
Ízlelt ritmusunk hatalommá andalít,
s e forró gyengédségben
Részeddé születek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése