Bánatommal hozzád szaladtam.
Kitártad felém a két karod,
magadhoz vontál gyengéd-szorosan,
súgva fülembe kedvest, bíztatót.
Sós könnyeimet lecsókoltad.
Úgy figyeltél, mint aki megért…
remegő vállam átkaroltad,
s én oly hálás voltam mindezért.
Meghallgattad, hogy mi a bánatom.
Csendben átöleltél, figyelmesen.
Zokoghattam hatalmas válladon,
míg pusziltad könnyáztatta szemem.
Csak meghallgattál, és rám figyeltél…
Hagytad, hogy kisírjam jól magam.
Odaadón, gyöngéden szerettél,
s én elszenderültem rajtad boldogan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése