Tova tűnő percek,,
leperegnek, mint a vízcseppek,,
a pillanat varázsát,,
oly gyorsan, röpítik el,
az előbb, még öröm óda,
s már itt a szürke holnap,
Sors a szépből keveset mér,
boldogságért nagy árat kér,
Az út melyen haladsz,
sokszor kihalt, sivár,
s nem tudod majd a végén,
ki vár, mi vár,
Beszélnek fényről, varázsról,
lebegő, boldogságról,
Mindez legyen távoli,
akár mily szép,
legyen itt és most,
csókod az álomkapu,
és szerelmed a lebegő,
boldogság.
Maszong József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése