Üvölt a csend béklyóit rázza,
szikrázik a sötét éj,
lelkem semmi sem zabolázza.
Rikolt valahol egy nyest
prédájával kertek alatt fut,
hangtalanul kiálltok érted,
álmom a szakadék felé űz.
Rázz fel tajtékomból térjek észre,
mielőtt magához ragad a mély
kiálltok érted,- törd meg a csendet,
mert úgy érzem már,
darabokra tép.
Maszong József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése