Éjjel

A szék, az asztal
tudja, ma már többet nem lehet,
a harmincadik cigaretta
megremegteti a kezemet.

Aludni kéne... éjfél régen messze,
a zene is fáraszt már,
de álom nem jön a szememre.

Szólítgatom a tárgyakat,
de hallgatagon néznek,
bölcsebbek az embereknél,
kik oly sokat beszélnek.

Meg kellene békülni egyszer,
valahol révbe érni végül,
mint háztetők,
a villanypóznák,
melyeken már reggelente dér ül...

Komlósi Lajos