A táj színpadán: arcod,
játékvég: az elvetélt őszben
távozó lépteid,
napok: névnélküliek,
ágyéktól-ágyig-szakadékig,
befelé a vágy viharában gyalogosan,
az éveim nyomai, a kötés nyomai,
sápadt homlokomon, az emlékek egyenlő távolságával,
egymás mellén leltározzuk egymást,
az összetartozás szavaival,
ahol az emlék: változó színekben,
ha kérdezik: nem-kapuk között kopogtatok,
24 órás szünetekkel vég nélkül rád zuhanva
s lépkedek át számtalan sínközt,
szemérmes szavakkal az idővel dacolva,
fázom, születtem a sötét utcák mellére,
idegen tájra, tántorogtam az élet felé,
a fal ami itt áll közöttünk, az elhagyott állomások peronjai
felriasztott éjszaka-szavak, álmaid földje, ez a város, ez
fedetlen arc, üres kapualj, ázott utca,
emeletek, végállomás, veled
Nagy János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése