Mondd, mért oly fényes, Mért oly felhevült az Éj, Miért érzem lüktetésed, Mikor, nem is vagy enyém. S mondd, óh´ mondd a szót, Mely ártatlanul szegez a fára, S tüzet gyújt alája a vágy… Ne kérdd tovább! Ne kínozz… hisz, érinthetetlenül Égek s égsz Te is… mindhiába már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése