Szívből szeretni

Szél lennék, nyári szél, mely arcod simogatja,
vagy fodrozódó tenger hullámokat vetve,
hogy hűsítő habjaimmal érinthessem tested,
lágyan ringatózva, míg le nem száll az este.

Fa lennék szép szál, fa, szélesre tárt lombbal,
melyen a susogó levelek földig hajolnának.
S mikor megpihennél a sárgult lombok alatt,
eldúdolnám vágyszerelmem szíved dallamának.

Nap lennék, fényes nap szivárványon ringó,
melynek gyémántűz fonákja szemeiden csillan.
S mikor hajad ezüst szálaira éjcsillagot ragyog,
képzeletünk vágyódása lepkeszárnyon illan.

Hold lennék ezüstös, csillag közt merengő.
Fátyoltáncot ellibegő pillanatvarázson,
mi gyengéden ölelne, míg szívemen pihensz,
mindaddig míg valóság lesz tündér röptű álmom.

**********
Vers:Kun Magdolna